július 08, 2013

Kovács Sándor Tibor a Book Street-en, 2. rész

Mint ahogy első bejegyzésemben ígértem, a fotókönyv szerkesztés néhány kis trükkjét szeretném megosztani a tisztelt fölhasználókkal. Ma a képek behívásánál, azok fotókönyvbe rendezésénél tapasztaltakról teszek említést.

Már a Fotókönyv szerkesztő program behívásakor kell figyelni a képanyag automatikus vagy manuális berendezésére.



Mint tudjuk, szerkesztő program a kezdő lépéseiben opciót ad a készítendő könyvhöz használni kívánt képek betöltésére. A kényelmesebb felhasználók választhatják, hogy számukra a program automatikusan be is rendezi a képeiket egy speciálisan kiválasztott sorrendben, többé-kevésbé váltakozva rak le fekvő és álló képeket. Azért írom, hogy „speciálisan kiválasztott sorrend”, mert az semmiképp nem egyezik a magunk választotta sorrenddel. Az ehhez szükséges oldalszámot is a program állapítja meg. 


Ahhoz, hogy legyen korrekt, kontrollálható a szerkesztési folyamat, hogy elő ne forduljon, hogy egy képet kétszer, vagy akár többször is fölhasználjunk, netán kimaradjon a szerkesztet anyagból, így a kész könyvből, a program képernyő jobb szélén egy oszlopban megjeleníti az összes beolvasott képet, ahol minden kép bal felső sarkánál egy szám mutatja, hogy hányszor szerepel a kép a már szerkesztett anyagban.


A készen kapott rend általában elfogadható, és minimális változtatások után a szerkesztés késznek mondható. Akkor van bökkenő, ha a felhasználónak nem felel meg a kapott sorrend, és változtatni óhajt rajta. Gyakori, hogy egyet-egyet a máshova szeretnénk elhelyezni. Ez is simán megoldható, kijelöléssel az új helyére vihető. Itt van az első gonosz. Az átvitt kép ideiglenesen bárhol letehető, akár egy már teletöltött oldalon is, más képek tetejére, de fennáll az a veszély, hogy ha megfeledkezünk a letett kép helyéről, úgy el tud veszni a többi fedésében, hogy nincs ember, aki megtalálja. De ha figyelünk arra, hogy a provizórikusan lerakott kép valamekkora területe mindig kandikáljon ki a másik alól, soha ne kerüljön egy másik fedésébe, elkerülhetjük ezt a malőrt.  Ez a gond rendszerint a „képek automatikus elrendezésekor” lép fel. Könnyen belebonyolódhatunk a szerkesztés, amúgy egyszerű folyamatába.

Ellenben, ha a kezdet kezdetén nem kérjük az automatikus berendezést, és magunk szeretnénk ez elvégezni, a legjobb, amit tehetünk, fogadjuk el az üres könyvsémát, hogy mi rendezzük be.  Mint opció, a program megmutatja a jobb oldali oszlopban a képeinket, és pontosan azt a sorrendet mutatja, ahogyan mi a képeket sorba állítottuk. Ehhez célszerű már a válogatásnál egy sorszámot adni minden képnek, és ezt a sort kapjuk vissza a képernyő jobb szélén. Ekkor kezdődhet a szerkesztői munkánk, ami már rém egyszerű, hisz üres helyekre kell a jobboldali oszlopból a képek egymásutánját, egérrel behúzni a kiválasztott helyre. Minden behúzás után az oszlopban maradt kép melletti szám eggyel növekszik. Az eredendően „0„-k  „1„-re változnak…., és így tovább. Az oszlopot végignézve láthatjuk, hogy mit, és hányszor használtunk fel.

De van még más is! Az első lépések közt a program kérdezi, hány oldalt kívánunk a készítendő anyaghoz fölhasználni.  Ezen ne dilemmázzunk. A legegyszerűbb, ha a maximumot, azaz 120-at választjuk, aztán, ha mégsem használnánk föl, az üres, nem kívánt, föl nem használt oldalakat büntetlenül ki lehet törölni. De ez ugyanígy működik visszafelé is, vagyis, ha mégis kevés lenne a korábban választott üres oldal, lehetőség van további üres helyek behívására. 

folyt.köv.
Kovács Sándor Tibor
SZEGED

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.