Most volt az esküvőd?

Remélem jól teltek a mézeshetek is :-) Na mindenről gondolom nem készült fotó, de azért biztos, hogy legalább egy fotókönyvre elegendő kép készül erről az utazásról! Úgyhogy szerkessz és rendelj belőlük egy könyvet amint csak tudsz, hogy mi is örüljünk :-)

Még tart a nyár, utazz és fotózz!

Ha igazán jó fotókönyvet szeretnél az utazásaidról, ne fogd vissza magad! Fotózz le mindent azonnal, amit furcsának találsz (ha az ott normális, akkor is)!

Kutyák és macskák, meg mindenféle kisállat

Kis kedvenceidről készíts rendszeresen vidám fotókat, sablont mi adunk, s legyártjuk Neked a fotókönyvedet! Hidd el, nagyon jó lesz visszanézni...

Fel akarod dobni valamivel a fotóidat?

Ha a gyerkőcökről készítesz fotókönyvet, próbálj valami extrát bedobni a fotózásnál, a nagyon egyszerű ötletek a legjobbak. Ez a példa is ragyogó, de találsz még párat a blogban, nézz majd körül :)

Dübörög a grillszezon!

Készíts receptes könyvet a haverok, vagy a család kedvenc grillételeivel! Vagy a nyár emlékezetes grillpartijairól egy bulis fotókönyvet, s lepd meg vele utólag a vendégeidet! Olyan sikered lesz, hogy jövőre is hozzád jönnek sütögetni, az tuti! :-)

augusztus 15, 2013

A kompozíció

Amennyiben már igyekszünk minél inkább tudatosan fotózni, és elsajátítottuk a fotózáshoz nélkülözhetetlen alapokat (be tudjuk manuálisan állítani gépünket az adott témához és fényviszonyokhoz) a következő lépcső a fotó téma megkomponálása. Ehhez egy kis cikk, a legfontosabb részekkel, hogy érdekes és vonzó fotókat tudj készíteni.

1) A harmadolás szabálya

Ez a legfontosabb szabály, ami általánosságban minden témánál igaz – de tudatosan megszegni lehet, sőt adott témáknál kell is.

A kép középpontjára helyezett téma túl unalmas, kevésbé vonzó a tekintetnek. Amennyiben nagyon a kép szélénél van a téma, az pedig bizonytalanságot, vagy egyensúlyilag rossz elosztást sugall a szemlélőnek. A megoldás erre az „aranymetszés”.

Ez egy egyszerű szabály, egyetlen hátulütővel, mégpedig, hogy a fényképezőgépek az élességet és a fényt középen mérik automatikusan, és így maga a fő téma (mivel nem középpontban van) életlen lesz. 

Megoldás: először az autófókusszal állítsuk be a a helyes képkivágást, azután a képkereső közepét állítsuk a témára, majd félig lenyomva az exponáló gombot várjuk meg míg ráhúzza az élességet és fényt mér (ezt jelezheti a gép csipogással, vagy zöld kerettel, beállítástól/géptípustól függő). Majd mindezt tartva állítsuk be a helyes képkivágást, és fotózzuk le a témát. Természetesen különböző módokon lehet élességet/fényt állítani a fényképezőgépeken, főleg amióta az érintőképernyős kijelzők is megjelentek a piacon. 

2) Vízszintes témák

Főleg tájkép fotózásakor fordul elő, itt is a harmadolás szabálya érvényesül. Itt a horizontot érdemes az alsó egyharmad részhez állítani. Vízfelszín, vagy például földközeli növények, barázdák fotózásakor viszont a felső harmadhoz érdemes állítani a horizontot. 

3) Vonalvezetés

Tájképeknél és panorámaképeknél fordul elő, hogy nincs központi téma. Itt magunk kell meghatározni a kiindulási és záró pontját a képnek. Mivel balról jobbra olvasunk, így célszerű ennek megfelelően felépíteni a kompozíciót. Egy folyó, egy út, vagy egy hosszú árnyék vonala elvezetheti a néző tekintetét, azt kell nekünk „befolyásolni”, hogy hogyan. 

4) Keret

A leggyakoribb keret a szabadban a kék ég. Ilyenkor használjunk polárszűrőt, hogy intenzívebb színt kapjunk. Keretként lehet használni hidat, ablakkeretet, boltívet, épület sarkát, és még számos lehetőség nyílik a természetben is. Lehetőleg a témához megfelelő keretet használjunk, de figyeljünk rá, hogy ne legyen látványosabb, mint a főtéma. 

5) Szimmetria

Fotózásnál is érvényes, hogy párosan nem szerepelhetnek egyforma elemek, mert az unalmassá válik. A páratlan mindig érdekesebb, mint a páros. 

forrás: http://pazzo.freeblog.hu

augusztus 08, 2013

Kezedben a technika!

Amennyiben célod, hogy jó fotókat tudj készíteni, és megtanuld a fotózás alapjait – és most nem a profi szintre való eljutásra gondolok – mindenképp egy olyan legalább kompakt gépre lesz szükséged, ahol manuális beállítási lehetőségeid vannak. 

Kézi beállítások alapjai:
-    blende
-    záridő
-    fehéregyensúly
-    ISO


A fentiek megismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy Te magad irányítsd a felvétel eredményét. Nem mellesleg megjegyzem, hogy ha új fényképezőt vásárolsz, feltétlen olvasd el legalább egyszer a használati útmutatóját, és ha már megvan régóta a géped és ez még nem történt meg, akkor ne késlekedj, mielőbb tedd meg. Sokan elkerülik ezt a „kis” apróságot, nem is tudják, hogy a kézben tartott gép mit is tud, máris elkezdenek vele kattogtatni – még hónapok múlva is az automata módon hagyva.
 

Ahová csak lehet, vigyük magunkkal a gépet, próbáljunk minél többször kézi beállításokkal fotózni. Az, hogy nem lesz mindegyik kép tökéletes, sőt kezdetben a legtöbb nem is fog sok esztétikai élményt nyújtani, ne törjön le, a sokszori próbálkozás és kísérlet meghozza majd a kívánt eredményt. 

Próbáljunk egy azon témáról többféle beállítás változtatásával készíteni fotókat, illetve több nézőpontból, távolságból. Kezdetben ezek alkalmazásával lehet a legtöbbet tanulni.
Ha túl vagy az első fotós kalandozáson, érdemes kiválogatni az általad legjobbnak tartott fotókat, és szelektálni a kevésbé sikerülteket. Fontos viszont, hogy a nem sikerült fotók EXIF adatai tanulságosak lehetnek, összehasonlíthatók az egyes fotók eredményei egymáséval, megadva a legfontosabb adatokat az adott kép elkészüléséhez.


Hogy mi a blende, záridő, iso és még sok minden, ami a fotózáshoz elengedhetetlen, az alábbi oktatóanyag segítségével könnyen megértheted:


http://www.fotobetyar.hu/interaktivanyagok

augusztus 02, 2013

Kovács Sándor Tibor a Book Street-en, 6. rész

Mielőtt elküldenénk a készre szerkesztett fotókönyvünket, gondoljuk át még egyszer, tüzetesen annak tartalmát, kivitelezését, és próbáljuk meg úgy nézni, hogyan is látná egy idegen személy. Ekkor merülhet fel az a szempont, hogy a kedves képeink mit is jelentenek egy kívülállónak. Mi tudjuk, mit látunk, hogy minden képről visszatekintenek ránk a tapasztalásaink, az emlékeink, az érzelmeink számtalan csapongása, amit megelégedéssel nyugtázzuk. De az idegenek….

Ezért gondoljunk arra, ha egy kollekciót összehoztunk, akkor mindenegyes képnek, ha nem is a tartalmát, legalább egy címet fel kellene tüntetnünk a kép mellett, alatt, netán valahol a kép szélén belül. De az is jó megoldás lehet, hogy bizonyos képcsoportok kapjanak közös címet. A szöveg szerkesztését a körültekintő szerkesztő program is segíti, csak élnünk kell a lehetőséggel.

Ha megszerkesztettünk egy címet, vagy bármilyen szöveget, amit a képeink mellé szeretnénk letenni, akkor azt próbaként először egy üres oldalra húzzuk át egérrel, hogy láthassuk a végső formátumát. Ugyanis, vizuálisan csalós a szerkesztéskor látott formátum, nem a valódi alakját mutatja. A választott betűnagyságot olykor csak többedik kísérlet után tudjuk elfogadni, találjuk számunkra alkalmasnak. Ha választott formátumot (betűtípus, nagyság, szín, háttér, stb.) már megfelelőnek ítéljük, csak akkor húzzuk át egérrel a kívánt helyre, és ezzel vége.

Ha bármi kifogásunk van a gyártott szöveg ellen, a felhasznált üres oldallal egyszerűen kitörölhető, és könnyedén írjuk újra a már korrigált szöveget. Ha egy szöveget már letettünk a végleges helyére, és akkor látjuk, hogy nem úgy akartuk, azon változtatni már nem tudunk.

Természetesen, arra az esetre is van megoldás. A módosított szövegnek adjunk színes hátteret, amit, ha a korábbi, nem kívánt szöveg tetejére húzunk egérrel, az új háttér eltakarja a régi szöveget, hátteret egyaránt, és teljesen tisztán láthatjuk a módosítást.

De van még más is! Mindenképp legyen gondunk valamilyen dátum feltüntetésére, akár képenként, képcsoportonként, vagy legalább a kötet céljára, esetleg keletkezésének idejére utalva.

Sok türelmet kívánok mindehhez.


Kovács Sándor Tibor
SZEGED

augusztus 01, 2013

Tanulj meg LÁTNI!

Akár fotókönyvet készít az ember akár előhívatja egy fotó kidolgozóval azokat, minden egyes fényképünk a múltunk egy darabja lesz. Szívesen tekintünk vissza azokra az élményekre, melyek örömet, vidámságot és történeteket hordoznak magukkal, és ami valamelyest formálták a jelenünk. Ezeket megmutatjuk másoknak, megosztjuk a közösségi oldalainkon, elküldjük e-mailben, hogy nekik is meg tudjuk mutatni – legalábbis egy részét – ami számunkra fontos.

Akár nyomtatott változatról beszélünk, akár digitálisról, mindenképp életünk naplójává válnak a fotóink. A fotók visszaadják mindazon részleteket és pillanatokat, amiket agyunk már-már szinte elfelejtett, vagy legalábbis homályosan emlékszünk rájuk. A fotók böngészése közben eszünkbe jut, hogy mennyi minden történt ott, akkor és mennyi pillanat van, ami az el nem készült képeken is szerepelhetnének. Ezek már sosem történnek meg újból, nem reprodukálhatók, ezeket továbbadni már nem lehet.


Ezért is kifejezetten fontos, hogy mielőtt neki is állsz fotózni, tanulj meg előtte LÁTNI, meglátni dolgokat, felismerni az adott helyzeteket!


Egy jó fotó, amit szívesen kiraksz a falra, vagy fotókönyvet készítesz belőle, ahhoz nem a géped technikai tudása fogja meghatározni a belőle áradó harmóniát, és nem az adja vissza az adott pillanat érzelmeit. 


Sokan gondolják, hogy vesznek egy közép vagy felsőkategóriás fényképezőgépet, és máris tudnak fotózni. Ez olyan mintha vennénk egy szakácskönyvet és máris tökéletes menüt készítenénk belőle, mindenféle alapok, háttértudás nélkül. Ahhoz hogy jó fotókat tudj készíteni, feltétlen szükséges, hogy megismerd a géped, mit használsz, nem lehet állandóan az automatikára támaszkodni, fontos, hogy tudd, mikor van szükség manuális beállítások használatára. Szintén fontos, hogy érezd, hogy Te vagy a fotós, a te felelősséged a fotózásod eredménye. Az hogy bemozdultak, hibásan exponáltak, hibás képkivágással készültek el a képek, vagy nem a megfelelő pillanatot sikerült megörökíteni, mindez elsősorban a Te felelősséged. 


"Mindegyik fényképezőgép  rögzíteni tudja, amit látsz. De előbb LÁTNOD kell. ..." (Ernst Haas)

Üzemeltető: Blogger.